Életem Rózsája

Márai Naplójának olvasása közben – 1.

  Márai Naplóját olvasom, az első kötetet, 1943-1944. Ez olyan, mintha ki szeretnénk merni a tengerből a vizet.        Háború van, de erről úgy szerzünk tudomást, mint egy történésről a sok közül.        Márai majd minden bejegyzése gyilkos látlelet, kritika. A háborúról az a véleménye, hogy az embereket jobban izgatja a… Tovább »

Urbán-Szabó Béla: Szabad…

Szabad szeretnünk, boldognak lennünk; szabad terveznünk, előre mennünk; szabad szárnyalnunk, vadrózsák közt sétálnunk; szabad egymásért aggódnunk, egymásért fáradnunk…   Szabad a szépnek, jónak örülnünk; szabad egymás karjaiban csókba merülnünk; szabad a Mindenhatót kérni, szabad a holnaptól nem félni; szabad a  Mindenhatót kérni, szabad egymásért, egymásnak élni…, élni…... Tovább »

Urbán-Szabó Béla: Szeretném

Jó urad lennék, ha engednéd… Én szeretném! Kezed kezembe venném, szádon tartanám csókra éhes szám, ölelésedből testem kibontását nem hagynám.   Jó urad lennék, ha szeretnéd… Én szeretném! Ha szeretnéd, kezedet, szivedet nem engedném… Ott vagy már végleg szivem keresztjén. Vezessük át egymást a Golgotán; bennünk mindörökké béke legyen, egybeforrasszon az örök szerelem!... Tovább »

Urbán-Szabó Béla: Érted szól

Érted szól imádságom… Szempillám alatt angyalarcod látom, lelkedet lelkemben érzem. Már nem érdekel, mi volt, ami nem, miért nem. Szárnyakat adtál, fölemeltél, a jövőm vagy, több a jelennél. Szeretetünk foglalat, amíg vagyok, legalább addig legyél, nélküled már a semmi, amíg lehet, együtt kellene menni. Érzem angyalarcod, bennem van mosolyod. Immár társam vagy az időben, de… Tovább »

Urbán-Szabó Béla: Ha meghallgatsz…

  Ha meghallgatsz, elmondom, nekem mit érsz; mit érsz, ha hozzád érek, ha hozzám érsz.   Ha meghallgatsz, elmondom, nekem te vagy a minden, a mindent ölelő szeretetszerelem.   Ha meghallgatsz, elmondom, nekem te vagy a végtelen, a végtelenben az örök szerelem.   Ha meghallgatsz, elmondom, mindenfélét próbáltam, volt lapra lap, mindenek után már csak… Tovább »

Urbán-Szabó Béla: Zsákolt meleg

A falubeliek különc embernek tartották. Ha valamiért szóba került a neve, az emberek csak nevettek és legyintettek. Már-már azt is mondhatnánk, hogy elkönyvelték a falu bolondjának.             Gergő bácsi egyszer meg is mondta:             – Minden falunak kell, hogy bolondja legyen. Nekünk ő az.           Egy tikkasztó nyári napon hárman álldogáltak… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!